Összeállította: Dr. Juhász Béláné

 Tartalom

1. Egy kis kémiai bevezetés
2. Hamuzsír és erdőirtások
3. A szappankészítés lehetőségei
1. A karbonát-módszer
2. A szóda-mész módszer
3. A lúgkő módszer

 

1. Egy kis kémiai bevezetés                    

 Karbonsavak

A karbonsavak az oxigéntartalmú szerves vegyületek egyik csoportját alkotják. Molekulájukban egy vagy több karboxilcsoportot (-COOH) tartalmaznak. A karboxilcsoport összetett funkciós csoport, egy karbonilcsoportból (-C=O) és egy hidroxilcsoportból (-OH) épül fel.

 Zsírsavak

Zsírsavaknak hívjuk azokat a növényi, vagy állati eredetű zsírok vagy olajok fő alkotórészét képező karbonsavakat, melyek hosszabb el nem ágazó szénláncot tartalmaznak.

                              Palmitinsav(hexadekánsav):C₁₅H₃₁COOH

 

                               Sztearinsav(oktadekánsav): C₁₇H₃₅COOH

 

                              Olajsav(cisz-9-hexadekénsav): C₁₇H₃₃COOH

Glicerin

Háromértékű alkohol1,2,3-propántriol (C₃H₈O₃, CH₂OH-CHOH-CH₂OH)

Zsírok és olajok

Tudományos elnevezésük alapján trigliceridek.A glicerinnek zsírsavakkal képzett természetben előforduló vegyületei. A zsírok állati, az olajok növényi eredetűek.

Szappanok

 A szappanok nagy szénatom számú karbonsavak (zsírsavak) nátrium- és káliumsói, amelyeket mosásra és mosakodásra használnak.

 Felépítése: víztaszító (hidrofób) rész és vízkedvelő (hidrofil)(-COO^-Na⁺)  része

Elszappanosítás

A közömbös zsíroknak (olajoknak) és zsírsavaknak lúgokkal (A), alkáli karbonátokkal (B) való szappanná alakítása. Közömbös zsiradékok elbontásánál szappan mellett glicerin, szabad zsírsavakból csak szappan keletkezik.

 Hamuzsír (szalajka, régi nevén kétszénsavas hamany)

A kálium-karbonát  (K₂CO₃) /E 501/ a leglényegesebb alkotóeleme.

Hagyományosan  fahamuból készítették. Ebből és a zsíros tapintásából ered a hamuzsír elnevezés.

 Lúgos tulajdonsága miatt a bőrt síkossá teszi. Vizes oldata erősen bázikus. A természetben nem fordul elő szilárd alakban, mert nedvszívó és szétfolyik. Fő felhasználási területe a szappan- és üveggyártás.

                        Szóda (sziksó)

Nátrium-karbonát (Na₂CO₃) /E 500/ a szénsav nátriumsója. A természetben állandóan keletkezik nátriumtartalmú kőzetek mállásakor. Sós tavakban több helyen előfordul erősen koncentrált nátrium-karbonát oldat. Szikes talajokból ki is virágzik.

 

A mosószóda (nátrium-karbonát) nagyanyáink által is jól ismert „mosószer” vízlágyító hatású. Tisztít, nem veszi ki a textília színét, jól oldja a zsírt, és általános tisztítószerként, mosogatószerként is használható.

 Lúgkő (marólúg, marónátron, nátronlúg)

Nátrium-hidroxid (NaOH) /E 524/ egy fémes bázis, erősen maró hatású, veszélyes anyag. Vízben oldva erősen lúgos oldatot képez.

A tiszta nátrium-hidroxid számos formában kapható, például granulátum, pellet, vagy oldott formában.

 

A lúgkő oldása közben rengeteg hő keletkezik, amely képes akár felforralni is a készülő oldatot. A szilárd lúgokat ezért mindig apránként adagoljuk az előzőleg kimért vízhez!

 A lúg nagyon veszélyes anyag, vigyázva használjuk! Nem kell félni tőle, de nem árt pontosan betartani a biztonsági előírásokat! Ha a bőrünkre csöppen, azonnal mossuk le! A megmart területet tartsuk hideg víz alá néhány percre, hogy elkerüljük az égési sérülések kialakulását!

Lúgos oldatok készítésekor érdemes desztillált- vagy ioncserélt vizet használni, mert a kemény vízben található ionok szilárd anyagként (vegyészül: csapadékként) válnak ki belőlük.   

A lúgot, és a nyers szappanokat sose tegyük alumíniumból, vagy ónból (bádog, sárgaréz) készült edénybe, mert azok feloldódnak. Használjunk inkább rozsdamentes acél-, megfelelő műanyag- (amin a mikrohullámú sütő jele fel van tüntetve), de leginkább üvegedényeket. A NaOH oldásához széles szájú, jól zárható üvegedény a legalkalmasabb.

                       

                        Szappangyártás technológiai folyamata

 2.   Hamuzsír és erdőirtások

 

 A hamuzsírkészítés ipari méretű kibontakozása Magyarországon a 18. század közepére esett, virágzása a 19. század első harmadáig tartott. Ez időre a hagyományos munkaeljárásokhoz szükséges fahamu előállítása négymillió katasztrális hold erdő elpusztítását eredményezte. Amíg a 19. század elejéig jobbára csak a hegyvidéki területeken működő üveghuták részére folyt szerény méretű hamuzsírégetés, 1864-ben már közel kétszáz kemence által termelt 36 865 mázsányi hamuzsírt szállítottak ki, elsősorban Ausztriába. Ezt a fellendülést a nyugat-európai kereslet idézte elő, ahol ez időre már teljesen kiirtották az igénybe vehető erdőket. Magyarországon viszont a rendkívül olcsó faárak és az erdőkből származó haszonvétel lehetősége nagy lendületet adott a kereskedelmi célú hamuzsírégetés elterjedésének. A hamuzsírfőzés a bécsi udvar javaslatára terjedt el. Sajnos óriási bükkerdők estek áldozatul. Még 1885- ben is főzték a hamuzsírt az erdélyi sóvidéki településekhez tartozó erdőkben.

A hamuzsír előállítására rendszerint cserefát, bükkfát használtak. A cserefát vagy a bükkfát elégették, majd a keletkezett hamut "kilúgozták". Ezt követően a lúgot elpárologtatták, s végül következett a nyers hamuzsír kiégetése vagy kalcinálása. Ez a technológiai folyamat a 19. század elejére általánosan elterjedt módszerré vált. A száraz fahamut először nedvesítő ládákban vízzel meglocsolva egy napig állni hagyták, majd kétfenekű hordókba merték. A hordók felső feneke sűrűn át volt lyuggatva, amire szalmát hintettek, hogy a hamu ne hulljon az alsó részbe. A hordókból a két fenék közötti csapon át lehetett a folyadékot az alattuk álló kádakba leereszteni. Rendszerint 26-32 hordó és ennek megfelelő kád állt egy sorban, melyekhez egy vályún át jutott el a víz. A hamuval megtömött hordóba vizet vagy előző lúgot engedtek, hogy az ellepje a hamut. 24 órai állás után a kioldott lúgot a kádakba eresztették. A feltöltést mindaddig megismételték, míg a lúgba tett tojás el nem merült. Az ilyen lúg töménysége megközelítette a 20%-os hamuzsírtartalmat.

 

 Hamuzsír-főző üst

 

 3. A szappankészítés lehetőségei

 

3.1. A  karbonát-módszer

A hamuzsír és a szóda legrégebben használt lúgok. Mindkettő készen található a természetben. Ezek az anyagok gyenge lúgok. Használatuk a szappanfőzéshez nem túlságosan előnyös, hiszen hosszú ideig kell főzni velük a készülő terméket, és a készülő szappan minősége sem ideális. Ráadásul az összegyűjtött alapanyagok kémiai összetétele nagyon különböző lehet, nemcsak a begyűjtés helyétől, de az időponttól, sőt a hamuzsír esetén a növény fajtájától is erősen függ.

A hamuzsírt tisztán kinyerni az elégett fa hamujából ugyan fáradságos munka, de kezdetben erre nem is volt szükség. Lúgos oldatot úgy is nyerhettek, ha a hamura vizet öntöttek, és a néhány nap múlva leszűrték. Szappanfőzéshez persze ezt az oldatot még a víz elforralásával töményítették. Ezzel az oldattal készültek a mezopotámiai szappanok.

A szóda szikes talajokon nagyobb mennyiségben kiszáradt tengerpartokon „virágzik ki”, így a tengerparti népek, főként az egyiptomiak fértek bőségesen hozzá és használták ezt a módszert.

A múlt század elején még előfordult, hogy dédanyáink is szódát vagy hamut használtak a háziszappan készítéséhez, bár ezt hamarosan felváltották gyorsabb és egyszerűbb módszerek.

Mivel ezek a vegyületek nem elég erős lúgok ahhoz, hogy szoba- (udvar) hőmérsékleten reagáljanak a zsiradékokkal, ráadásul oldhatóságuk is nő a hőmérséklet emelésével, a karbonát-módszer valódi „főzős” módszer.

Forró üstben feloldják a szódát, majd lassan, kis részletekben hozzáadják az olajokat. A reakció során széndioxid keletkezik, ami kis buborékok formájában távozik a forró vízből. Gyakorlott szem el tudja dönteni, hogy az üstben felszálló buborékok a víz forrása, vagy a gázfejlődés miatt keletkeznek. A széndioxid-fejlődés vége a zsiradékok teljes elszappanosodását is jelzi. Ha további olajok adagolására sem fejlődik több gáz, akkor elfogyott az üstben lévő összes lúg. Az üstben lévő zavaros kolloidoldatból ún. kisózással nyerhetjük ki a szappanunkat. Ilyenkor a tartályban lévő folyadékhoz konyhasót adagolunk, míg a fázisszétválás meg nem történik, azaz a zsírsavak nátrium- vagy káliumsói felúsznak a felszínre. Ezt lemerjük, formába öntjük és szárítjuk.

A legnagyobb előnye ennek a módszernek, hogy könnyen hozzáférhető olcsó nyersanyagokat használ fel. Ha nem tudjuk pontosan a felhasznált zsiradék összetételét, akkor is könnyen alkalmazhatjuk ezt az eljárást, hiszen a széndioxid fejlődése jelzi, hogy mikor nincs sem a zsír, sem a lúg feleslegben a reakciótérben. A módszer legfőbb hátránya, hogy lassú, mivel a gyenge lúgok nem reagálnak hevesen az olajokkal. Szintén nem szerencsés, hogy a keletkező glicerin a kisózás után a vizes oldatban marad, így bőrápoló tulajdonságait nem élvezhetjük a kész szappanban.

 

3.2. A szóda-mész módszer

Szódából vagy hamuzsírból szappant főzni rendkívül lassú, és sok odafigyelést igénylő művelet. De belőlük kis trükkel, viszonylag könnyen, a főzőüstben előállíthatunk erősebb lúgot, úgy, hogy a forró vízben feloldott szódához (hamuzsírhoz) oltott meszet /Ca(OH)₂/ adunk. Ekkor egy kémiai reakció játszódik le a két anyag között, amelyet a következő reakcióegyenlettel jellemezhetünk:

Na₂CO₃ + Ca(OH)₂ → 2 NaOH + CaCO₃

A keletkező kálcium-karbonát (ilyen kémiai képlettel írjuk le a mészkövet, de a rajzkrétát is) kiválik az oldatból, így eredményül a lúgkő kissé híg vizes oldatát kapjuk.

Az oldatot tetszés szerint betöményíthetjük úgy, hogy a fölösleges vizet elforraljuk. A keletkező lúgkő erős lúg, segítségével gyorsabban, és gázfejlődés nélkül lehet szappant előállítani.

Ezt a módszert a 8. század óta használják a céhek mesterei finom pipereszappanok előállítására, de a múlt század elején dédanyáink főként ezt a módszert használták háziszappanjaik főzésére.

Ez a módszer annyira elterjedt volt a tanyasi udvarokban is, hogy nemcsak múlt század eleji tankönyvekben, találhatunk hozzá eredeti receptet, de dédanyáink szakácskönyveit, kalendáriumait olvasgatva is rábukkanhatunk egy-egy verzióra.

A szóda-mész módszer során tehát a forró, tömény szóda oldatához égetett meszet adagolnak. Ekkor az oldat opálos lesz, majd leülepedik benne a szilárd krétapor. Ezt leszűrjük, és kezdődhet is a szappanfőzés.

A módszer legfőbb előnye a karbonát-módszerhez képest az olcsó nyersanyagok mellett az, hogy gyors, és nincs gázfejlődés, ami megakadályozza az üstben lévő keverék kihabzását. Hátránya a modern szappankészítő módszerekkel szemben, hogy ha nem készítünk elég tömény NaOH oldatot, akkor a kész szappan ekkor is felúszik az üst tetejére, a keletkező glicerin pedig a lúgfelesleggel együtt a vízben oldva marad. Ha pontosan annyi lúgot adunk a zsírokhoz, amennyi az elszappanosításhoz szükséges, akkor elkerülhető a kisózás, ilyenkor a glicerin egy része a szappanban maradhat. Ez azonban csak nagy odafigyeléssel, tapasztalattal, és nehézkesen valósítható meg.

 

3.3. A lúgkő módszer

Ezzel a módszerrel hidegen, főzés nélkül készíthetünk szappant. Ezt a szappantípust a legkönnyebb előállítani: csak összekeverjük az alapanyagokat a megfelelő sorrendben, formába öntjük, és félretesszük. Három-négy hét elteltével már mosakodhatunk is velük.

Először mérjük ki a megfelelő mennyiségű zsírt, olajt vagy méhviaszt. Melegítsük rozsdamentes fém vagy zománcos edényben, amíg összeolvad. Kellő óvatossággal elkészítjük a lúgoldatot. A két alapanyag összekeverésének hatékonyságát fokozhatjuk egy botmixer segítségével. Ez a keverés nagyon kicsi cseppecskékre oszlatja el mind a zsiradékot, mind a lúgoldatot. A reakció ezen cseppecskék felületén játszódik le.

Az elszappanosodás előre haladtával a cseppecskék felületén szappanmolekulák sorakoznak, amelyek stabilizálják a részecskéket, a massza ilyenkor besűrűsödik, puding állagú lesz. A régi szappanfőző mesterek azt mondták, hogy ilyenkor a szappan „ír”, mivel a felületre rajzolt minták viszonylag sokáig megmaradnak. Amikor a szappan ír, lekapcsolhatjuk a botmixert.

Elkészült a nyers szappanmassza. A további adalékokat már kézzel is hozzákeverhetjük a masszához. A nyers szappan ekkor lényegében kész van, már csak színezésre, illatosításra, és egyéb adalékok hozzáadására vár. A masszát adalékolás után formába öntjük, letakarjuk néhány réteg textíliával, hogy lassabban hűljön ki, és meleg (25-30 ^oC) helyre tesszük.

Az összetételtől függően egy-két nap múlva szigorúan gumikesztyűben dolgozva kivehetjük a formából. Ha darabolni kell még, azt is ilyenkor tegyük: a szappan ilyenkor még nem túlságosan kemény, viszonylag könnyen alakítható.

A szappankészítés menete

 

 

 Alaprecept

 

600gr zsír, vagy olaj

 

230gr desztilált víz, vagy kecsketej...

 

80gr NAOH

Oldal: szappankészítés
Erzsike kecsketejes gyógyszappanjai - © 2008 - 2024 - kecsketejesgyogyszappanok.hupont.hu

A HuPont.hu segítségével egyszerű a honlap készítés! Programozói tudás nélkül is: Honlap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat